Schweiger Antalt (1728–1802) a 18. századi magyarországi fajanszművészet és szobrászat kíváló mestereként tarthatjuk számon. Tatára 1768-ban érkezett, ezt megelőzően a Lotharingiai Károly által 1743-ban alapított holicsi fajanszmanufaktúra szoborformáló mestere volt.
Két társával, Pram Andrással és Deutscher Pállal együtt az Esterházy József gróf által alapított tatai fajanszmanufaktúra szoborkészítői lettek, a műhelyt 1768-tól kezdődően felvirágoztatták.
Schweiger Antal holicsi és tatai életéről is keveset tudunk, születési helyét nem ismerjük, születési éve is csak a tatai halotti anyakönyvből ismert. Munkásságával kapcsolatban azonban annál több információ áll rendelkezésünkre. A fajanszgyárban végzett tevékenysége mellett idővel nagyobb, kőből, illetve fából készítendő szobrok, szoborcsoportok alkotására is kapott megbízásokat az Esterházy- uradalom részéről. Műveiből látható, hogy a kisplasztika és az ún. nagyszobrászat területén is egyaránt otthonosan mozgott. Jó érzékkel alkalmazta a fajanszműveken és a nagyobb szobrokon ugyanazokat a témákat, kompozíviókat, motívumokat és elrendezéseket. Tatai munkásságához köthető a Nepomuki Szent János szoborcsoport, a tatai főtéren álló Maria Immaculata szobor és a kálvária szoborcsoport is. A tatai munkássága során készült művei a mai napig meghatározzák a városképet és legalább ugyanennyire jelentősek az egyházi épületekben elhelyezett alkotásai is.
