Kőszeg kiemelkedő köztéri szobra, amelynek felállítását 1710 novemberében, a pestisjárványtól való megszabadulás iránti hála kifejezéseként határozta el a városi szenátus. A szobor, más néven pestis oszlop közel három évig készült, 1713 októbere óta áll a helyén, a mai Jézus Szíve templom előtti Fő téren (régebbi nevén Piac tér). A szobor alkotója sokáig ismeretlen volt, az 1970-es években végzett levéltári kutatások során sikerült azonosítani a készítő személyét, egy Bajorországból bevándorolt német származású szobrász família leszármazottját, a soproni polgárként bejegyzett Servatius Leitnert. Az öntudatos művész-szobrász alaposan kimunkált szerződésben rögzítette a munkavégzés feltételeit, a készítendő alkotás fontos paramétereit, s természetesen az anyagköltségeket és a munkadíjat is.
A szobor a 18. század elején elterjedő barokk vallásosság ünnepélyes reprezentációja, a rekatolizáló város szakrális hangulatát idézi. 8,5 méteres magasságával impozáns, de nem monumentális. A trónszéken az Atya foglal helyet a keresztre feszített Jézust tartva, a mellékalakok a közismert pestisszentek, emellett puttók, gyermek- és angyalfigurák díszítik a kompozíciót, míg a galamb a Szentlélek szimbóluma. Összesen három felirat olvasható a szobron, közülük csak az első, az egyik puttó szalagján nehezen kibetűzhető, latin nyelvű szöveg eredeti, magyar fordításban: „Szentháromság szabadítsd meg az elesetteket a végzettől, a pestistől, és a háborútól”. A másik két felirat a későbbi restaurációk idején, 1813-ban, illetve 1869-ben keletkezett.
A mellékalakok között szerepel Szent Rókus (1340–50?–1379), aki önfeláldozóan ápolt és sikeresen gyógyított pestises betegeket Itáliában. Piacenzában maga is megbetegedett, de felgyógyult. A legenda szerint, hogy ne fertőzzön meg másokat, egy barlangba húzódott vissza, ahol egy gazdag polgár vadászkutyája látta el élelemmel. A másik mellékalak Szent Sebestyén, a pestis és más betegségek ellen védelmező szent, 3. századi ókeresztény vértanú. Sebestyén Diocletianus császár idején a császári gárda tisztjeként harcolt, ugyanakkor elkötelezett keresztény volt, aki a hitéért vállalta a mártíromságot. A harmadik mellékalak a pestis oszlopok szintén népszerű figurája, szicíliai Szent Rozália, előkelő család sarja, a világtól elvonultan élve szülőföldjét megmentette a döghaláltól. Kultuszát Magyarországon Eszterházy Pál alapozta meg (1666), s minthogy a 17. század végétől a kőszegi vár és az uradalom is Eszterházy birtok, érthető, hogy a városban is megjelenik a közkedvelt női védőszent.
