A ferencesek, piaristák és irgalmas nővérek nyomában – Séta 2. állomás
A kanizsai piarista gimnáziumot 1765-ben gróf Batthyány Lajos nádor, Kanizsa földesura és fia, Batthyány József kalocsai érsek alapította. A környező megyékben nem volt ilyen jellegű oktatási intézmény, így a piarista gimnázium hamarosan a régió szellemi központjává tette Kanizsát. Az iskola vonzáskörzete Zala megye mellett kiterjedt Somogy, Vas, Veszprém megyére, valamint Horvátországra, Dalmáciára, de a Muraközi és a Kanizsa környéki horvát anyanyelvűek gyermekei is itt tanultak. Az 1810-es évektől a jelentős kanizsai zsidó polgárság is egyre növekvő számban íratta be fiait. Az iskola egyházi jellege ellenére hazafiúi és polgári szellemben nevelte tanítványait. A megyei közéletben jelentős szerepet játszó nemesek, az uradalmi alkalmazottak, a feltörekvő polgárok, s jobbágyok gyermekei együtt tanultak az intézmény falai között.
A szomszédságában, a Deák téren 1764-ben Nepomuki Szent János tiszteletére egy kisebb barokk templomot emeltek temetőkápolnának, melyet a város tartott fenn, de a piaristák gondozták. Itt tartották a miséket a tanulóiknak, s vasárnap és ünnepnapokon is miséztek.
1778-ban három harangját, s négy oltárát, 1816-ban öt oltárát jegyezték fel a püspöki visitátio során. 1823-ban a városi tanács határozatot hozott bővítésére, a hajót négy ölnyivel megnagyobbították és egy kétemeletes tornyot építettek hozzá. 1825-ben készítette el Hicelberger Ferenc a toronyórát, s Eberhard Henrik pesti harangöntő mester a 400 kilogrammos új harangot, melyet a város címere díszített.
Az 1890-es években fellángolt a harc a felsőtemplom újjáépítéséért, az építkezést azonban az első világháború meghiúsította.
A cél egy új világi plébánia létrehozatala volt, a terv szerint a város nyugati része Kiskanizsával együtt a ferences plébániánál maradt volna, a város nagyobb része a felsővárosi templommal egy új plébániát alkotott volna, az átmeneti időszak azonban közel 20 évig elhúzódott. 1923-ban a templom igazgatását Gazdagh Ferenc püspöki biztos vette át a piaristáktól, az épületet alaposan restauráltatta. Az első világháborúban elpusztult harangok helyett 1925. október 4-én avatták fel a négy új harangot.
1941-ban az új püspök, Czapik Gyula végül– a Historia Domus megfogalmazása szerint – a ferencrendiek plébániájából „kihasította az új plébániát és kijelölte határait”. Az új, Jézus Szíve plébániához kb. 9000 hívő tartozott.
A templom átépítésére az 1930-as években újra megindított gyűjtés eredményeként 1941 őszén kezdték el a hajórész bontását. 1942-ben a 18. századi részek lebontása után az eredetinél jóval nagyobb alapterületű, kereszthajós, modern részt építettek a 19. századi toronyhoz és hajórészlethez. A Deák térre néző főhomlokzat háromosztású, falmélyedéssel, kőkeretes fülkékkel díszített, a középen lévő kapu felett ablakkal. A középső lizéna felett timpanon, a két szélsőn homlokfal, felettük klasszikus barokk voluták láthatók. A torony a főhomlok közepéből nő ki, a timpanon felett kétemeletes, jellegzetes barokk bádogtoronnyal fedett. A templom műemléki védelem alatt áll.
