Kőszeg egykor híres szőlő- és bortermelésének nevezetes dokumentuma az 1740 óta vezetett könyv. Ebben a Szent György-napi szőlőhajtást, „a jövés”-t jelenítették meg, rajzolták le minden esztendőben. A kőszegi „szőlőjövés” rítusa valószínűleg egy középkori jogszokásból alakulhatott ki. Sárkányölő Szent György napja a 18.-19. századig országszerte a közigazgatási év kezdetének számított, a Kárpát-medence szőlőtermő vidékein a hegyközségek is ezen a napon tartották a második törvénynapjukat.
Minthogy a 17. század elején a tisztújítás részeként jegyezték le a hajtások bemutatását, ez a szokás valószínűleg már a 16. századi Kőszegen is élt. A város tisztségviselőinek megválasztása a régi belső és külső tanácsnak a lemondásával kezdődött és a hivatalviselőkével folytatódott. Ezek közé tartoztak a hegymesterek, akik „a szőlőhegyről jelképet hoztak” a választásra. Ezután következett a tisztújítás második része: az új gazdálkodási év tisztségviselőinek megválasztása. A hajtásokat a tisztújítási ünnepség első felében hozták be az önkormányzati testületek elé, mégpedig azért, hogy az új városbíró már az új hajtásokba vetett reménysége jegyében vállalhassa hivatalát. A könyvben a mintavétel helyét 1930-tól többnyire megjelölték. a bejegyzett szőlőfajtákat illeti, a Szőlő Jövésnek Könyve valóságos kincsestár. Innen tudjuk, hogy 1806-ban aszúbor (Ausbruch) is készült Kőszegen. Az idő tájt egyébként még Sziléziába is eljutott kőszegi bor! A „közönséges Burgundit” 1885-ben jegyezték be.