A Séd patak völgyében több fürdő is működött: a Patak tér kiszélesedésében állt az egykori káptalani fürdőház, valamivel lejjebb zsidó rituális fürdő és egymás mellett több kádfürdő. A veszprémiek csak Deák-strandnak nevezett fürdőhelyét a Séd Jókai utcai oldalán (Jókai u. 45.) működtették 1919-1953 között.
A kedvelt Teleky-kertben (Kittenberger Kálmán u. 11. ma Villa Medici) a kor stílusát követő, dór oszlopokkal díszített táncteremben, féltucat fürdőszoba, két lakószoba, konyha várta a pihenni vágyó veszprémieket 1825-1866 között. Vizler János fürdőháza a Séd festői környetetében egy 675 négyszögöl nagyságú kertben épült fel. A kert keleti oldalán áll egy táncterem elegáns előcsarnokkal, a két oldalán 1–1 egyenlő nagyságú és kinézetű szoba-konyha-pince lakrész és egy 7 fürdőszobából álló fürdőház. Oszlopok díszítették az épületet a Fejes-völgy felőli oldalon. Szép kert, gondozott sétautak, szökőkút tette hangulatossá az egységet. A szökőkutat abban az időben a felfelé törő víz látványa miatt ugrókútnak is nevezték. A patak mentét fával ültették be. A fatároló fészer helyét a város adományozta a kerten kívül, és 1846-ban a területétől 20 ölnyire megtiltották az itatást, hogy a víz tiszta maradjon. Az építmények és a kert kényelmet
nyújtó szépségét, hasznát tehát a városi hatóságok is elismerték. A fürdőház jellege
1866-ban szűnt meg, bár egészen a zárásig élénk forgalmat tudhatott magáénak.
A Teleky-kert helyén ma a Villa Medici Hotel és Étterem várja a pihenni vágyókat.
A Villa Medici gasztronómiai különlegessége a Nosztalgia Garden, amelynek titka, hogy az ételek olyanok, mintha Édesanyánk főzte volna, de mégis megbolondítva egy csipetnyi modernséggel. Talán a kőből rakott kandalló melege télen. Talán a mindig mosolygó pincér, a hangulatos, otthonos kis kuckó érzetét nyújtó enteriőr, a télikert és az azt körülölelő kert látványa. Mindenesetre, a Nosztalgiába egy pillanat műve beleszeretni, aztán az ember újra és újra vágyni kezd egy kis Nosztalgia „repetára”.
