A kőszegi Felsővár korai története körül sok a bizonytalanság. Különböző feltételezések szerint az erősség lehetett kelta áldozóhely, esetleges avar uralkodói központ, illetve a honfoglalás idejében épített erősség is.
A magyar eredetű írott források először 1248-ban említik Castrum Kwszug alakban. A tatárjárás idején már biztosan létezett, mert IV. Béla Babenberg Frigyestől foglalta vissza az 1242-ben elveszített várat. Funkciója talán a mocsaras völgyet megkerülő hegyi közlekedési út (későbbi nevén: „Lovagok gyalogútja”) ellenőrzése lehetett. A későbbi tulajdonosok, a Németújváriak, felismerték, hogy a hegyi erőd elveszítette stratégiai jelentőségét és így a mocsár lecsapolását követően kiépítették az Alsóvárat. Ennek ellenére a Felsővárat még legalább kétszáz évig használták. Ezt követően lassan kiüresedett, állaga leromlott, a vár helyett már csak háznak (Óház, Altes Haus) nevezték.
A polgáriasodás magával hozta a kirándulás, turizmus fellendülését. Kőszegen ennek úttörői Chernel Kálmán és Fügh Károly polgármester voltak. A hegyen megtörtént fejlesztéseknek köszönhetően rövidesen turisztikai célpont lett az Óház. A közelgő millenniumot kihasználva elhatározták egy kilátó építését, és 1896. szeptember 8-án fel is avatták a Kőszeg szabad királyi város címerét szimbolizáló kilátótornyot. A kilátó egészen 1917-ig állt, akkor egy vihar ledöntötte, majd 1996-ban, az első kilátó építésének 100. évfordulójára felépült az új, mai is látható kilátó.
