Chernel István és szellemi öröksége

Édesanyja gróf Tolnai Festetich Mária, édesapja Chernel Kálmán, a város első monográfiájának szerzője. Chernel István kiváló vadász, síelő, zenerajongó, zeneszerző, fényképész, író, a madárvilág elmélyült kutatója és védelmezője volt. Első madártani írása 17 éves korában a Vadászlapban jelent meg. 1889-ben Sopronból visszatért Kőszegre, birtokait bérbe adta, így a madártannak szentelhette minden idejét. Ornitológiai munkássága elsősorban a madarak gazdasági jelentőségére, védelmére és vonulására terjedt ki. Bejárta a történelmi Magyarországot, de madártani megfigyeléseinek zömét elsősorban a Hanságban, a Velencei-tó nádasaiban, a Duna árterületén, a Felvidéken és az Al-Duna tájain tette. A nagysikerű budapesti ornitológiai kongresszuson (1891) fogalmazódott meg először a világon a madár- és természetvédelem országhatárokon átnyúló szükségessége. 1898-ban jelentette meg a Magyar birodalom madarainak névjegyzéke című könyvét, amelyben a latin nevek mellett már az egyes fajok magyar elnevezései is szerepeltek. Főműve, a két kötetes „Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségökre” 1899-ben jelent meg, amely az első, magyar madártani monográfia. 1904-ben lefordította és a magyar viszonyokhoz igazította Alfred Brehm „Az állatok világa” (Tierleben) című munkájának három, madarakkal foglalkozó kötetét. A tudományos madártan művelése mellett tevékenyen részt vett a bontakozó állatvédelem, főként a madárvédelem munkájában. Az Országos Állatvédő Egyesület alelnöke volt, létrehozta annak kőszegi fiókegyesületét (1902), amelynek elnöke lett. Amerikai mintára megszervezte a „Madarak és fák napját” Kőszegen (1902), amely ünnepség ápolása azóta is nemes hagyományként él a városban.