Zalaegerszeg és dimbes-dombos vidéke évezredek óta lakott hely. A város első írásos feljegyzése 1247-ből maradt fent, akkor még Egurscug néven jegyezték fel a települést, mely királyi birtokból vált mezővárossá.
Bazita városrész szívében, jóval a TV-tornyon túl várja a hívőket az 1890-ben épített Avilai Szent Teréz templom, amelyet az 1940-es és ’50-es években is bővítettek. Ezen időszakot követően is gondot fordítottak rá: a kívül-belül megújult templomot 2016 januárjában áldotta meg a megyéspüspök.
Zalaegerszeg négy plébániája közül egy a csácsbozsoki városrészben működik, ott, ahol a Szent Sebestyén tiszteletére keresztelt templomot is megtaláljuk a dimbek-dombok és a szőlőhegyek között. Csács templomát is korán, még a román korban – 1330 körül – építették.
A besenyői Alexandriai Szent Katalin templomot – nagysága, vagyis inkább kicsisége miatt – előszeretettel nevezik temetőkápolnának, holott valójában egy késő román kori „imolácska”, ahogy Rómer Flóris, a magyar régészet megalapozója nevezte a mintaszerű, 13. század közepén épült templomocskát.
Ha Zalaegerszeg legfiatalabb templomáról beszélünk, hajlamosak vagyunk elfeledkezni Besenyő városrész másik istenházáról, a Szent Anna templomról: 2011-ben szentelték fel a 110 négyzetméteres épületet, ugyanabban az utcában, ahol megközelíthetjük a neves „temetőkápolnát” is.
Ugyan Olának a 18. század közepe óta van kápolnája (Szent Anna kápolna), nagytemplom avatására mégis 1927-ig várni kellett az ottani lakosoknak. Az építkezés 1925-ben kezdődött Mindszenty (születési nevén: Pehm) József kezdeményezésére.
Ugyan nem ismeretes az építés pontos dátuma, annyi azonban bizonyos, hogy az andráshidai templom egyike a város legrégebbi épített örökségeinek.
A II. világháborút követő időszak nem arról volt nevezetes, hogy előtérbe helyezte volna a vallást, ennek megfelelően nem is épült új templom Zalaegerszegen – bár lett volna rá igény, főleg a formálódó, épülő kertvárosi városrészben, amely az 1980-as években már 15 ezer lakossal bírt. Az első elképzeléseket követően majd’ negyed évszázadnak kellett eltelnie, hogy megépülhessen a városrész modern temploma, melyet Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletére és Mindszenty József emlékére szenteltek fel 2004 novemberében.
A zalaegerszegi református templom ódon, mégis erős épület; már első ránézésre is az örök isteni állandóság üzenete sugárzik belőle. Mindemellett családias, és amiről talán kevesebben tudnak: a korát megelőzve multifunkcionális ház. A templombelső igazán meghitt, néhány család helyéül szolgál mindössze; a Kálvin Terem és az alagsori helyiségek pedig szintén kisebb színterei a közösségi életnek.
Botfa nevét a megsárgult dokumentumok 1386 óta őrzik (akkor még „Bathfalwa” alakban írták), a középkorban a csatári apátság birtokának számított. A botfai uradalom birtokosa hosszú évszázadokon át az Erdődy család volt, ők építették 1750 táján a kastélyt, igaz akkoriban még csak földszintes barokk stílusú épületet képzeltek el – körülötte alakították ki korabeli angol minta alapján a mai kastélypark alapjául szolgáló ligetet („Ánglis”).
Természet és épített környezet békés együttesének, harmóniájának lehetünk szemtanúi, amennyiben arra vállalkozunk, hogy bejárjuk – akár gyalog, akár biciklivel – a Horhosok útja elnevezésű túraútvonalak bármelyikét: utunk gyönyörű környezetben, dombhátakon, szőlőskertek mentén, erdős horhosokon keresztül vezet.
Zalaegerszeg és dimbes-dombos vidéke évezredek óta lakott hely. A város első írásos feljegyzése 1247-ből maradt fent, akkor még Egurscug néven jegyezték fel a települést, mely királyi birtokból vált mezővárossá. Zalaegerszeg szerepe a török időkben – különösen Kanizsa 1600-as elestét követően – nőtt meg. Hivatalos megyeszékhellyé 1732-ben lett, ebben az évben adták át az egykori végvár helyén felépített barokk vármegyeházát.
Zalaegerszeg hosszas vajúdás után, 1885-ben szerezte meg a rendezett tanácsú városi rangot: első polgármestere Kovács Károly volt, akiről teret neveztek el a belvárosban. Látványos fejlődés figyelhető meg a dualizmus korában: az iparosok és a nemesek világát lassan felváltotta az értelmiség rétege. A szocializmus idején Zalaegerszeget, mint munkásvárost tartották nyilván, köszönhetően annak, hogy a települést a könnyűipar városának nevezték ki.
Zalaegerszeg az idők folyamán hatvanezres lélekszámú megyeszékhellyé fejlődött. A város napjainkban számos ágazatban tölt be fontos és kiemelkedő szerepet, turisztikai szempontból pedig a néprajzi tájegység, a Göcsej kapujaként gondolhatunk rá. A zalaegerszegi kuriózumok között található többek között a TV-torony, a Földönjáró toronyóra, az Azáleás-völgy, a Göcseji Falumúzeum, a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum vagy a Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház. Épített és természeti környezet békés együttélésének, harmóniájának lehetünk tanúi, ha arra vállalkozunk, hogy bejárjuk a várost és környékét.
