Piarista rendház

A mai épülettömb északi és keleti szárnyát Franz Anton Pilgram építette a kamalduli szerzetesek számára, akiket 1747-ben telepített le itt Esterházy József gróf. Később Esterházy Miklós határozza el a tanító szerzetesrend, a piaristák letelepítését Tatán. Terveit végül az ő utóda, Ferenc gróf valósítja meg. A piarista szerzetesek beiktatása 1765-ben történik meg, az uradalom átadja nekik a kamalduli szerzetesek kolostorát. Az új szerzetesek számára Fellner Jakab uradalmi építőmester átalakítást, kiegészítést végez, ő toldja hozzá az épülethez a déli szárnyat, illetve alakítja ki a kápolnát (a kápolnán 1841-ben aztán átépítést tesznek.) 1930-ban Hültl Dezső megépíti a nyugati, összekötő szárnyat, ezzel lezárja az udvart és megteremti az épület mai formáját. Az északi szárny nyugati végében található a gazdagon díszített, csehsüveg boltozatú kápolna, a déli szárny keleti végében a stukkódíszes ebédlő. Az iskola történetének első szakaszában hatosztályos gimnáziumi képzést folytattak, illetve előkészítő osztályt, és egy időben egyéves, kiegészítő filozófiai osztályt szerveztek. 1850-ben Ausztria átszervezte az oktatási rendszert (ennek dokumentuma az „Entwurf”), aminek keretében a hatosztályú gimnáziumokat négyosztályú kisgimnáziumokká alakították. Ezzel az iskola jelentősége csökkent, így céllá vált a régi presztízs visszaszerzése. 1910-ben nyílik lehetőség az ötosztályos főgimnázium megszervezésére. Szükséges lett egy új épület felhúzása a főgimnázium számára. Ezt az építkezést 1911-ben kezdték meg és az 1913-14-es tanévben már készen állt az új épület. A szerzetesek a második világháború után 1950-ig maradhattak a rendházban. Ezután az államosított gimnázium kollégiuma működött itt, jelenleg pedig különböző közhasznú szervezetek kaptak helyet az épületben.