Szőlő Jövésnek Ünnepe

A kőszegi szőlőjövés, a szőlő hajtások megörökítésének rítusa vélhetően középkori jogszokásból alakult ki, amely ma is élő hagyomány. Írásos dokumentumok alapján kijelenthető, hogy Kőszegen a városi elöljárók és a hegymesterek tisztújításakor a szőlőhajtások bemutatását már a 16. században is gyakorolták. Az 1740 óta vezetett kőszegi Szőlő Jövésnek Könyve tanúsága szerint a tisztviselők megválasztásával egyidejűleg a hajtásokat díszes és látványos rajzokkal is bejegyezték, aminek kezdetben jósló-időjárás előrejelző jelentőséget tulajdonítottak. Napjainkban a Szent György-napi „szőlőjövések” megjelölését, azoknak a Városháza előtt a mindenkori polgármesternek való átnyújtását, valamint a könyvbe történő nyilvános bejegyzés tradícióját nem csak a helyi bortermelők, de az egész város magáénak érzi. A Szent György-nap (április 24.) a feudalizmus korában országszerte a közigazgatási és a gazdálkodási év kezdetének számított, így a hegyközségek is ilyenkor tartottak törvénynapot. Kőszegen szintén ezen a napon választották meg a hegybírót, a hegymestereket, illetve a városi tisztségviselőket. A tisztújítás kezdetén az addigi városbíró, a belső és külső tanács, illetve a hivatalnokokkal együtt a hegymesterek is lemondtak, utóbbiak a szőlőhegyről frissen levágott hajtásokkal tértek vissza. A hagyományban tehát egybefonódik egy gazdasági fordulónap szokásvilága, illetve egy helyi-politikai esemény. A hagyomány 2013-ban felkerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe, illetve 2019-ben felvették a Magyar Értéktárba.