Tatai zsidó temető

Tatán a középkorban is élt zsidó közösség, azonban a ma is látható zsidó temetőt a török háborúk során elnéptelenedő városba a 18. században betelepülő zsidó lakosság hozta létre. A temetőt a hagyományoknak megfelelően a város határán kívül helyezték el, a Szent Iván-hegy (ma Kálvária-domb) délkeleti lejtőjén fekszik, fallal vették körbe és megőrizték benne a legkorábbi sírokat is. Az első ismert sírt egy Jákob ben Joél nevű férfinak állították, aki 1740. június 9-én halálozott el. A korai sírokon csupán héber felirat található, a 19. század második felében azonban megjelennek a német, majd a magyar sírfeliratok is. A temetőben nyugszik a város számos kiemelkedő személyisége, így például Pollák Sándor posztógyáros, Leopold Sándor tímármester, Handler Márk rabbi, de ide temetkezett a Fischer család több nemzedéke, így a herendi porcelángyár felvirágoztatója, Farkasházy Fischer Mór is. A városban már nem található zsidó közösség, de ma is temetkeznek a területen olyanok, akik őseik mellett szeretnének nyugodni. A temetőben található egy ravatalozó is, melynek építése (vagy átépítése) a 19-20. század fordulójára tehető. Az épületen található az 1944-ben deportált rabbi, Goldberger Izidor emléktáblája is. A ravatalozóval szemben a Holokauszt áldozatainak emelt emlékművet helyeztek el. A temető előterében kaptak helyet a funkcióját vesztett tatai zsinagóga emlékei: az oromzatról leemelt Mózes-táblák, a bejárat feletti feliratos tábla, és az első világháború zsidó hősi halottainak emlékműve.