A Pajta u. 4. sz. alatti (452. hrsz.) malomról már a 13. században történt említés. Évszázadokig Úrkúti-malom, majd Tumler-malom néven ismerték. A malom egyik kereke, az egyik malomépületben lévő szivattyúházon keresztül nyomta fel az Úrkúti-forrás vizét a várba. Híres volt a régi Úrkút (a középkori Fehér-kút), amelyhez a Várból a kiskapun keresztül lehetett lejutni. Ez látta el a Várat vízzel, miután a Várkutat a Salm-féle ostrom használhatatlanná tette. Tumler György deszkametsző molnár és fia Henrik vízügyi mérnök által készített, apja által tervezett erőmű a vizet a malom segítségével, a víz ereje által emelőszerkezet segítségével óncsövön nyomta fel a várba és a püspöki lak előtt álló márványmedencébe hajtotta. Bél Mátyás 1735-ben így ír róla: „A Vargák utcájában bővizű forrás fakad, mély kútban, melyet díszes kerek kőkáva vesz körül. Ezt még Weissbrunnak hívják a lakosok, a történetírók szerint egykor erről nevezték el a várost. A nép az utcáról Vargák kútjának hívja, de az előkelőbbek Weissbrunnak mondják, amint azt magunk is láttuk.” 1774-ben már Úrkút néven szerepelt, és nevét a „víz jóságától” kapta. Az Úrkút vízét 1817-ben a Piac térre (Óváros térre) is átvezették. A kút felügyeletére, gondozására külön kútfelügyelőt tartott a város.
Az Úrkúti malmot1892-től Frick József, 1931-től Frick Károly üzemeltette. 1953-ban még darált. A gabonaőrlő malomépület 1978-tól Malomborozó, majd Nivegy-völgyi Borok Háza néven üzemel. Belső berendezéseiből sokat meghagytak, a külső vizeskereket eltávolították.
Irodalom: VÉGHELY Dezső: Emléklapok rendezett tanácsú Veszprém város közigazgatási életéből. Vp., 1886. – BÉL Mátyás: Veszprém vármegyei leírása. (Ford.: Takáts Endre.) Vp., 1989.