A XXI. századi városközpont létrehozásának víziója Veszprémben
A belváros szocialista átalakításának terve elsőként a Kossuth utca felső szakaszát és a vásárteret érintette. 1963-ban megkezdődött a belváros Cserhát városrészének bontása, hogy helyén felépülhessen Veszprém új, reprezentatívnak szánt városközpontja, ahol elsőként kapott helyet az MSZMP székháza és a dolgozók igényeit kiszolgáló Bástya Üzletház, majd a húszemeletes toronyház.
A toronyház uralja a város látképét, és szinte eltörpül mellette a történelmi múltat szimbolizáló evangélikus templom, vagy a Vár sziluettje. A Dunántúl legmagasabb lakóháza 5,2 méter mély alapon áll és 70 méter magasra nyúlik.
A régi Kossuth Lajos utcai épületek (8–22. számú házak) elbontása és az új városközpont kialakítása során, akkor korszerűnek tekinthető módszerrel a „Skarne” építési technológiával és kúszódaruval építették fel 1970 és 1973 között a Dunántúl legmagasabb lakóépületét. Az építés kivitelezője a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat (VÁÉV) volt. A „Skarne” magyar szabadalom volt, amelynek építési technológiája abból állt, hogy a kezdeti két fogadó szint után, ami monolit vasbeton szerkezetből készült, előre gyártott vasbeton keretelemekből, panelekből és födémelemekből rakta össze az épületet. Az épület biztos magja a belső lépcsőház és liftakna volt, onnan kúszott felfelé a nagy teljesítményű daru.
Márton István és Mészáros Imre építészmérnökök, valamint Plichter Jenő főkonstruktőr (a LAKÓTERV munkatársai) Veszprém új kereskedelmi központjának tervezésekor olyan belvárost álmodtak meg, ahol a dolgozó családok kis lakásukból kilépve minden igényüket kielégíthették. „Város a városban, szinte mindent el lehetett intézni úgy, hogy nem tettük ki a lábunkat az utcára. Számos üzlet és szolgáltató sorakozott fel a félemeleten, a legfelső szinten pedig egy gyönyörű panorámával megáldott étterem működött, ezeradagos konyhával, magyaros ételekkel, élő zenével. Senki sem főzött otthon, itt étkeztek, ezért ilyen kicsik a lakásokban lévő konyhák.”
A házba 1975 januárjától költöztek be a lakók. „Jöttek a fűzfői gyárból, érkeztek VÁÉV dolgozók, korábban a várban élők. Tanácselnök és segédmunkás egyaránt lakást kapott, ezért volt jó a közösség. Mindenki büszke volt arra, hogy ideköltözhetett. 1,5 hónap alatt megtelt a 130 lakásos ház, hetente 5–6 család költözött be.… A 90-es években zajló privatizáció idején meggondolatlanul kezdték meg a lakások eladását, felhígult a lakóközösség.”
Veszprém mentális térképének vizsgálata szerint a húszemeletest és környékét csak a házban élők szeretik, mert a város központjában van és lakásokból belátható a város teljes panorámája. A modern városrész általános elutasítása mellett viszont egyértelműen ez a központ a város életének „ütőere”. A Kossuth utca üzletei vagy a nagyposta melletti Óra a veszprémi mindennapok választott találkozó és közösségi helyei. Itt található a nagyobb városokhoz hasonló gyalogos forgalom, itt rendezik meg a karácsonyi és könyvvásárt, itt van péntekenként a termelői piac és a júliusi utcazene fesztivál.
