Az egykori kastélypark délnyugati végéből kiinduló, gróf (majd később herceg) Festetics II Tasziló által ültettetett feketefenyő-fasor, a Fenyves-állé az egykori majoron keresztül vezet a fenékpusztai kiskastélyhoz és a római kori romokhoz. Hazánk legidősebb és leghosszabb kettős feketefenyő fasora.
A 6 km hosszú védett fasor állományának 95%-át ma is a feketefenyő alkotja, de erdei fenyők, vadgesztenyék, vadkörték és egy öreg tölgy is színesíti azt.
Valószínű azért esett egykor a gróf választás a feketefenyőre – melyből 900 darabot ültettek el –, mert idős korára ez a fa ernyő formájúra változtatja meg lombkoronáját. Így toszkán hatást tükröz, ami nagy kedvence volt Festetics Taszilónak és skót feleségének, Mary Hamiltonnak.
A fasor áthalad a Szendrey-telepnek vagy Újmajornak nevezett városrészen. Itt született Szendrey Júlia 1828. december 28-án (vagy 29-én), aki általában, mint Petőfi Sándor múzsája és felesége ismert, pedig maga is alkotó irodalmár, író, költő és műfordító volt. Szendrey Júlia a fasort még nem láthatta, mivel az csak a század végén, az 1880-as években került telepítésre. Jelentősége 1894 után nőtt meg, amikor Kossuth Lajos halálát követően Keszthely fő utcáját Kossuth után nevezték el. Innentől kezdve a császári szimpatizáns gróf a fenéki méneshez vezető úttal párhuzamosan kialakított fasoron közlekedett.
Az állé Szendrey-majortól északra eső szakasza, illetve déli, Újmajor és Fenékpuszta közötti része eltérő karakterű és hangulatú.