Esterházy József gróf, a tatai uradalom birtokosa, jól ismerte a holicsi fajanszokat, magánhasználatra többször is vásárolt használati- és dísztárgyakat. 1758-ban alapította meg tatai üzemét, melynek első épületét a híres uradalmi építész, Fellner Jakab tervezte. A gyár első művezetője a Holicson modellkészítőként tevékenykedő Pfeiffer Sebestyén volt. Azonban a kezdeti próbálkozások sikertelennek bizonyultak és a műhelyt 1762-ben bezárták. Négy évvel később Pram András, Schweiger Antal és Deutscher Pál érkeztek szintén Holicsról Tatára és az üzemet újra beindították. Pram hamarosan távozott, de 1769-ben ide került Hermann Sándor művezetőnek. 1772-ben elhunyt, helyébe özvegye lépett. Az 1772–1788 közötti időszakban a tatai manufaktúra a holicsi komoly vetélytársává vált, fénykora is erre az időszakra tehető. 1777-ben került szintén Holicsról Tatára Radiel Sándor, nagy tehetségű festő. Hermanné halála után az üzemet féltestvére, Hermann Terézia és annak férje Schlögl János vezették, egészen 1820-ig, amikor is az örökösök azt eladták.
1824-ig Stingl Vince vitte tovább, ekkor Fischer Mór tulajdonába került a gyár, aki hamarosan fiára bízta. Az 1870-es években porcelánfestő műhelyt kezdtek el működtetni Fischer Dezső irányításával, ami a XX. század elejéig működött a Herendről, majd később a csehektől hozott fehéráruk felhasználásával. Eközben az eredeti gyár részlegben teljesen a kőedénygyártásra álltnak át. A gyárban készült tárgyak ekkor már kizárólag a polgári igényeket célozták meg, így magas művészi értéket már nem képviseltek, piacon, vásárokon lehetett hozzájuk jutni.
Áll még a régi kőedénygyár épülete a Somogyi Béla útón, a Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításán pedig számo mesterdarab tekinthető meg az egykori üzem termékei közül.
