Az új, nagyobb neológ zsinagóga a telek vásártéri vonalához igazodott, bejárata viszont továbbra is a nyugati, vagyis az udvari főhomlokzatról nyílt. A romantikus stílusú, mór részletekkel díszített templom kölcsönökből, adakozásból 1865-re készült el.
Az épület – a környéken szinte egyedüliként – átvészelte az 1893-as nagy cserháti tűzvészt, a kiegészítő intézmények azonban megsemmisültek és velük együtt a hitközségi iratok nagy része is.
1944 május végéig tartotta meg rendeltetését, majd a veszprémi gettó része lett. Az épület átvészelte a II. világháború bombázásait is, de deportálásból, munkaszolgálatból visszatért kis létszámú közösség 1945 után már nem volt képes fenntartani az épületet, ezért az állam számára értékesítette. Bár a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet 1953-ban a homlokzat helyreállítását és az épület jellegéhez illő funkció kialakítását javasolta, állami tulajdonban bútorraktár, buszpályaudvar céljaira szolgált, majd fokozatosan átalakították. A belső tér míves öntöttvas galériáit elbontották, a teljes belső szerkezete átalakult.A Veszprémi Bányakapitányság székházaként többszöri átépítés illetve bővítés révén, új épületrészekkel, emeletráépítéssel, teljesen megváltozott az épület alakja, homlokzati képe. Az épületnek ma már csak a masszív, külső falai vannak meg. A belső tér míves öntöttvas galériáit elbontották, a teljes belső szerkezete átalakult. Jelenleg irodaházként szolgál, ügyvédek, közjegyzők és egyéb vállalkozások bérelnek helységeket benne. A Szent Imre tér felé nyíló földszinti üzletekben kereskedelmi és vendéglátó egységek működnek.
