A tatai fazekasság

A tatai fazekasok 1722-ben a Komárom város „fekete-míves” és „mázas-míves” fazekasainak céhlevelét vették át, a tatai céh életének első évtizedeiben elsősorban fekete edényt készítettek, és ezt 1748-ban és 1772-ben is rögzítették szabályzatukban.
A tatai fazekasok a 19. században már egyre több mázas edényt készítettek. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a csákvári fazekasok tűzálló fazekakkal és mázas edényekkel jelentek meg a dunántúli vásárokon. A tatai fazekasok a fekete edényeikkel a szebb és használhatóbb csákvári mázas, illetve a tatai fajansz edényekkel nem vehették fel a versenyt. A tatai fekete edény az 1820-as évekre teljesen eltűnt, nem készítették tovább. Ezeket felváltották a fehér alapon kék, zöld mintás tányérok, tálak valamint a zöld színű köcsögök és boroskancsók. Az első edényeken még előfordult a sárga és a barna szín is, de ezeket fokozatosan elhagyták, és megmaradt a kék és a zöld. Az írókával készített finom mintájú tatai kerámia stílusa nem kapcsolódik más fazekas-központ stílusához, az országban egyedülálló.
Csákvár, mint fazekas-központ után, a fazekas mesterek száma szerint a Dunántúlon Tata következett közel száz mestert számítva. A tatai fazekasok négy utcában – Fazekas utca, mai Eötvös u. Tanoda tér és Hullám utca – laktak nagy számban.
A mázas kék és zöld díszítésű tálakat, tányérokat és a zöldmázas, boroskancsókat a két világháború között dolgozó öt mester megőrizte. Az ő műhelyükben készültek továbbra is a határ- korsók, katlanfedők, az ecsettel húzott kunyhós, kígyós mintával. Legtovább készített hagyományos formájú és mintázatú edényeket a környék parasztsága számára id. Csiszár József és fia, József. 1978-ban id. Csiszár József a Népművészet Mestere lett.