A veszprémi püspökség – feltételezhetően az első (1001-ben már biztosan létező) Szent István által alapított püspökség – központja, a város első keresztény temploma is a veszprémi várban volt. A 10. században, Géza fejedelem korában épült Szent Mihály székesegyház újjáépítése Gizella királyné nevéhez fűződik. A veszprémi székesegyház a királynék koronázó temploma és temetkező helye volt. Gizella királyné sok időt töltött Veszprémben, az általa építtetett székesegyház mellett, a Gizella kápolna közvetlen déli szomszédságában épült fel udvarháza, a veszprémi királyi palota, amely a mai püspöki palota helyén állhatott.
Amíg a veszprémi székesegyházzal kapcsolatos kiváltságok a királynék városává emelték Veszprémet, addig a város területén és a várban működő egyházi intézményekben a kor műveltségét magas szinten oktatták, megteremtve a kultúra és a művelődés alapjait. A veszprémvölgyi monostor, a Szent Katalin zárda és a várban működő híres veszprémi főiskola jelentős szellemi forrásai voltak a tudomány, a kultúra megteremtésének és ápolásának a püspöki székhelyen. Az Árpád-kori veszprémi vár legnagyobb dísze és büszkesége a székesegyház mellett a 13. századi híres jogi főiskolája volt. Közel egy évszázadon keresztül III. Béla korától (1172–1196) 1276-ig működött a veszprémi várban a veszprémi „studium”, vagyis jogi főiskola, a hazai jogi oktatásnak központja. Minden körülmény biztosított volt ahhoz, hogy a veszprémi főiskola egyetemmé fejlődjön, amikor 1276-ban Csák Péter seregei elpusztították ezt a híres intézményt. A főiskola épülete nagy valószínűség szerint a későbbi szeminárium területén állhatott. Oktatási funkciót betöltő intézmények voltak a vár területén a már említett 1276-ig működő veszprémi jogi főiskola, a 17. század második felében a református iskola, majd a 18. században megépült szeminárium és az 1711-től a városban működő piarista szerzetesek által fenntartott Veszprémi Piarista Gimnázium.
A 18. század közepe lényeges változást hozott a veszprémi vár topográfiájában. Eszterházy püspök utóda, Acsády Ádám, miután befejezte a székesegyház építését, új püspöki palotát építtetett 1733-ban a belső várkapu oldala mellett. A belső várkapu tetején három toronyszerű építmény állt. Az új püspöki palota emeleti nagytermében tartották a megyegyűléseket, a mellette található kisebb helyiség pedig megyei levéltárként szolgált. Földszintjét Biró Márton püspök a kispapoknak rendezte be. Acsády és Biró Márton idejére esik a belső várat elválasztó kapu- és falmaradványok elbontása. A végvári korszakban a várat a kisebb házegységek és szűk sikátorok jellemezték. A barokk kor házépítkezései során jellegzetes változások következtek be. Eltűntek a külső vár keleti területére régebben jellemzőzsákutcák, a belső vár kettős házsorai a nyugati oldalon, és megszűntek az elaprózott kisebb telkek, elbontották a házakat. A megüresedett helyeken egyházi épületek, közintézmények, és magánházak épültek fel. Széles homlokzatú emeletes házakat, a vár falára vagy újabb támfalakra támaszkodó kisebb udvarokat, függőkerteket építtettek.
Az, hogy a vár alapvetően barokk külsővel rendelkezik, a 18. század püspöki és káptalani építkezéseinek köszönhető. 1723-ban megkezdődött a székesegyház felújítására. 1730-ban a ferences templom, 1733-ban Acsádi Ádám veszprémi püspök új püspöki palotát építtetett, 1741-ben a nagypréposti palota, 1751-ben a Dubniczay-palota, 1754 és 1763 között pedig a vármegyeháza (ma a Veszprémi Törvényszék épülete) követte. Padányi Biró Márton püspök 1750-ben több épület elbontásával kialakította a mai Szentháromság teret, amelyen felállíttatta a Szentháromság-szobrot.
A 18. század második felében épültek a kanonoki házak, valamint több barokk stílusú gazdasági és lakóépület. 1776–1778 között Koller Ignác püspöksége idején készült el a barokk stílusú püspöki palota és a püspöki alkalmazottak háza, 1778-ban pedig az aggpapok háza. 1782-ben megépítették a vár északi fokán a nagyszemináriumot.
A vár legdélebbi pontján található a Tűztorony (korábban Vigyázótorony), amelynek alsó része középkori, felső része pedig 1814-ből való. A Szent Mihály Bazilikát 1907-1910 között újították fel neoromán stílusban.
A vár funkcióját tekintve az évszázadok során erődítmény, szakrális hely, közigazgatási, igazságszolgáltatási és egyházi központ, a tudomány, művelődés és művészet kiemelkedő helye lett. A vár különböző zenei és művészeti fesztivál, kiállítás tere és otthona ma is. A Veszprémfest (korábban Veszprémi Ünnepi Játékok) már több, mint egy évtizede minden nyáron a különböző zenei műfajok világhírű előadóit hozza el a várba, a püspöki palota elé, a Szentháromság térre. A vár, mint a Veszprémi Utcazene Fesztivál egyik helyszíne teret ad az amatőr zenészeknek, hogy megmutathassák magukat. A várban található Szaléziánum Érseki Turisztikai Központ (Biró-Giczey Ház) számos konferenciát, kiállítást szervez. A Dubniczay Palotában találjuk a László Károly Modern Képzőművészeti Gyűjteményt, a vár területén kapott helyet a Vass László Gyűjtemény, a Csikász Galéria, a Gizella Királyné Múzeum és a Hősök Kapuja.
A modern világban sok minden átértékelődik, változik, de a veszprémi vár a veszprémieknek és a hozzánk látogatóknak is magát a történelmet jelenti.
