Bálház

A Bálház épületegyüttesének legalább két 16-17. századiban épült lakóház és a városfal, illetve az ún. Lombai-torony adja az alapját. Teljes kiépítése 1795-ben történt meg barokk formában, ekkor kezdett el működni a város második bálházaként (az első a Jurisics téri Lábas ház volt). Nagyobb befektetéssel tánc- és színházteremmé, valamint vendéglátóhellyé alakították. Évtizedeken keresztül tartottak benne zenei színi- és mozielőadásokat, a város kulturális és társadalmi életének központjaként működött. A 19. században színre vitték a korszak népszerű magyar íróinak, egyebek mellett Nagy Ignác, Kisfaludi Károly és Szigligeti Ede műveit, fellépett itt a kor ünnepelt színésznője, Déryné Széppataki Róza is.
Legnevezetesebb fellépője Liszt Ferenc volt, amikor 1846-ban szervezett koncertkörútja alkalmával a városba látogatott egy hosszú európai koncertkörút végén, harmincöt éves korában. A körút diadalútnak számított, a Liszt iránti lelkesedés óriási. Pesten a művész díszpolgári címet kapott, majd fellépett Sopronban, Kismartonban, ekkor látogatott Kőszegre is 1846 szeptemberében. A városban nagy ovációval ünnepelték, a Fehér Ló fogadóban szállt meg, díszebéddel köszöntötték. Az ebédnél Chernel Kálmán mellett ült, aki részletesen beszámolt a jeles eseményről. A nevezetes koncertre szeptember 27-én este került sor. Liszt szívesen játszott tágas, világos térben, többnyire városházi díszetrmekben, Kőszegen a Bálház nagyterme tűnt a legalkalmasabb helyszínnek. A koncert során háromszor szólózott, a kor hangulatának megfelelően magyar dallamokat játszott.
1913 és 1950 között itt működött a mozgófényképszínház, azaz a városi mozi (Elektro Bioskop, Belvárosi Mozgó, Szabadság Filmszínház, Belvárosi Filmszínház). Mindvégig kisvállalkozásként működött, ám a filmipar robbanásszerű fejlődésével népszerűsége és ezzel együtt befolyása jelentősen megnőtt, városi közügy lett fennmaradása, sőt fejlesztése is.