1964-ben a homlokzata újult meg, mostani formáját 1987-ben kapta. 1995-től az Európa Ház Egyesület működött az épületben, amely oktatás, nyári egyetemek, tudományos és kulturális programok szervezése mellett az európai kultúra és tudomány értékeinek közvetítésére, az európai integrációs folyamatok elősegítésére vállalkozott. 2014 óta a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete székhelye, ahol angol nyelvű oktatás és tudományos munka folyik.
Egykor itt élt a republikánus gróf, a Reformátorok Társaságának igazgatója, Sigray Jakab, akinek mártíromsága közismert. A történelemtankönyvek egyöntetűen beszámolnak a Martinovics-féle összeesküvésben játszott szerepéről és a Vérmezőn végrehajtott kivégzéséről. Az udvarhű Sigray család megpróbálta eltüntetni alakját a történeti emlékezetből, leszármazottjai külön kérésére még közel száz évvel a halála után is törölték a nevét.
Sigray Jakab 1764. május 3-án született, apja, Sigray Károly Somogy megye főispánja, a Dunántúli Kerületi Tábla elnöke, a hétszemélyes tábla ülnöke – 1780-ban grófi rangra emelték. Anyja, Szvetics Zsófia, a Kőszegszerte ismert és megbecsült, több helybeli főbírót adó família sarja. Sigray Károly az apósától, Szvetics Jakab királyi személynöktől örökölte az Úri utca 14.-ben (ma Chernel utca 14.) álló házat. Sigray Jakab titkárként, később ülnökként szolgált a Dunántúli Kerületi Táblán Kőszegen.
Az évszázadok során a Chernel utcai Szvetics–Sigray-palota (ma Chernel utca 14.) változatos tevékenységek színhelye, ezek között figyelemre méltó az író, Tatay Sándor ötlete, aki huszonhárom éves korában grafológusirodát működtetett a házban. Amint Lődörgések kora (1977) címmel közreadott önéletrajzi regényében írja, megélhetési gondokkal küzdött, ezért szánta el magát a különös lépésre. A sikeres vállalkozás Abu Gaddha „világhírű keleti mester” neve alatt futott, Tatay úgy hirdette magát, mint a mester tanítványa, aki Európában egyedül alkalmazza a híres, ahogyan ő nevezte, konszpekto-pszichoanalitikus módszert.
Szintén a palotához köthető egy különös brit nő, a diplomata Miske-Gerstenberger Jenő feleségének sorsa. Gerstenberger (1886-1946) a Chernel utca 14. egyik tulajdonosa volt, diplomáciai pályafutása során Bécsben, Varsóban, Triesztben, Münchenben és végül Isztambulban működött, az utóbbi három helyszínen főkonzuli minőségben. Isztambuli állomáshelyén angol származású felesége, Mary Allison-Walters tevékenységének köszönhetően (amiről nem volt tudomása), botrányos históriába keveredett. Miske-Gerstenbergerné, Mary Allison-Walters (fedőneve Fruit) kémtevékenysége leginkább a futárszolgálatra szorítkozott. Férje isztambuli konzuli helyzetét használta ki az 1940 júliusában létrehozott SOE (Special Operations Executive – Különleges Műveletek Parancsnoksága). A szolgálat többször is igénybe vette Miskéné munkáját, ám 1942 tavaszán vezető újságíróknak továbbított titkos üzenetet. Lebukott, először halálra, majd életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték, de másfél évvel később fogolycserével szabadult.
