Az épület 1774-ben készült barokk stílusban, a szomszédos Alsókapu emeazletén lakott Bittner József, városi tornyosmester muzsikus legényeivel. Bittnert 1772-ben fogadta meg tornyosmesternek a város, 1775-ben szerzett polgárjogot. A tornyosok feladata volt az esti és reggeli muzsikálás, amelyet a város egy alapítvány kamataiból fizetett. Emellett trombitáltak katolikus templomban a misék alatt, vagy lakodalmakon, bálokon. 1774. június 9-én Bittner a város vezetéséhez fordult és kérte, hogy a mészárszék fölé egy szálát, tánctermet, azaz bálházat építhessen. A 18. század második felére jelentősen szaporodott lélekszámú és anyagi erejében is megnövekedett helybeli polgárság kinőtte a magánházat, ezért nagyobb közösségi helyre volt szüksége. Egyre több rendezvényre mutatkozott igény, a farsangi báli szezon mellett más időpontokban is tartottak lakodalmakat, menyegzőket.
Mivel egy telken két funkciónak kellett egyszerre helyet biztosítani, sajátos építészeti megoldást választottak. Az épület részben a városfalra, részben két sorban felállított oszlopokra támaszkodott, amelyeket a nagyobb teherbírás érdekében boltívekkel kötöttek össze. Innen származik a Lábasház elnevezés. Ez nem egyedi megoldás, ha csak a soproni Orsolya téri épületre gondolunk, lehet, hogy az ötlet is onnan származott, mivel ott is az alsó szinten mészárszék működött. Hasonló megoldást használtak más nyugat-magyarországi városokban és a Felvidéken is.
Az emeleten lakásokat rendeztek be, a földszinten, az árkádok alatt mészárszék működött. A 19. században itt élt a brünni származású katonatiszt, Szlávik József, aki sok más katonához hasonlóan nyugalomba vonulása után költözött Kőszegre. Szlávik fiától 1922-ben a szintén katonatiszt Pákh Albert vásárolta meg a házat, mely 1952-ig maradt a tulajdonában.
1959-ben, majd 1970-71-ben helyreállították, ezután ide költözött Kőszeg város Levéltára, amely jelentős feudalizmus kori iratanyagot őriz.
