MAORT-lakótelep.

MAORT-lakótelep
A Sétakert szomszédságában, az 1940-es években felépített, országosan is egyedülálló lakótelep.
Nagykanizsa életében döntő változást hozott a sikeres zalai kőolajkutatás, melynek kerületi központja már 1938-tól a városban működött. A zalai olajmezők termelésének felfutásával szükségessé vált, hogy a vállalat mérnökei, tisztviselői, munkásai számára lakásokat építsenek. A lakótelep építésére a város a Sétakertnek a Strandfürdőn túli részét ajánlotta fel. Az építkezés 1942 tavaszán kezdődött, a kivitelezést a MAORT építési és tervezési osztálya végezte Bősze Kálmán vezetésével (az ekkor katonai szolgálatot teljesítő Kalmár Zoltán mérnök cége munkásait és felszerelését igénybe véve). A telep beosztását, az utak, házhelyek kijelölését Póra Ferenc mérnök készítette el, a lakóházakat Berkes József építész tervezte. 1942-ben a Papp Simon és a Vécsey Zsigmond utcára néző 4 szobás mérnökházak készültek el először, majd a Vécsey utca déli oldalán az egyszerűbb, kisebb alapterületű, 3 szobás tisztviselő házakkal folytatták az építkezést. Ezután került sorra a – dr. Kotsis István műegyetemi professzor lakóháztervei alapján szintén Berkes József által tervezett – nyeregtetős, 2-3 szobás lakóházakból álló, egységes kialakítású belső telep építése 1942-43-ban. 1943-ban a gépjavító műhely dolgozói részére ideiglenes favázas ikerbarakkokat építettek a MAORT- lakótelepen, míg a rendes lakóházak el nem készülnek. A háború azonban félbeszakította az építkezést, csak 1946-ban folytatódhatott, amikor az ideiglenes barakkok helyett időtálló házak épültek. A Vécsey utcától délre fekvő rész fásítása, parkosítása is csak a háború után kezdődhetett meg. Az országosan is egyedülálló MAORT- lakótelep kiemelkedő építészeti értéket képvisel, ma is a városkép meghatározó része.