A tatai vár hat évszázad építészeti jegyeit viseli magán. 1397-ben Tatát a hűtlenséggel vádolt Lackfi családtól Zsigmond király szerezte meg, s jelentős építkezésekbe fogott. A négy saroktorony között álló palotaszárnyak berendezéséről néhány kőfaragvány árulkodik csupán. Zsigmond király, később német-római császár az oklevelek szerint sokszor hónapokat töltött a várban, amely fontos diplomáciai eseményeknek is otthont adott. Újabb virágkorát Mátyás király ideje alatt élte, a korábbi épületet teraszok, kerengő és kaputorony hozzáépítésével igazi reneszánsz berendezésű palotává alakíttatta. Az utolsó jelentős, részben a várban játszódó esemény az 1510-es országgyűlés volt, amit a korszak egyik legjelentősebb diplomáciai eseményeként tartottak számon II. Ulászló uralkodása alatt.
A mohácsi vész után a vár szerepe átértékelődött: a török ellen kiépült végvári rendszer egyik részévé vált, melynek feladata a Komárom felé tartó török seregek feltartóztatása volt. A 16. század folyamán nyerte el az ó-és újolasz védelmi bástyákkal felszerelt arculatát, a várbeli sereg ellátására a váron belül kis malom is működött.
A tatai vár 1727-ben került az Esterházy grófi család tulajdonába, helyére a 18. század közepén palotát terveztek, azonban csak a romos épületszárnyak elbontására került sor. Megmaradt épületrészeinek használhatóvá tétele az 1810-es évek elején kezdődött, ekkor alakították ki az úgyn. Lovagtermet is.
1954 óta a tatai vár a Kuny Domokos Múzeumnak ad otthont. A vár ásatása és az épület műemléki helyreállítása 1964–73 között történt. A múzeum állandó kiállításainak sorába tartozik a kőtár és a gyűjteményekben fellelhető gazdag régészeti és helytörténeti anyagot felvonultató tárlatok.
