A tatai Angolkert természeti és épített környezete

A 18. század végén a felvilágosodás a hazai nemesség gondolkozásában is megjelent, ennek a szellemében létesült angolkert Tatán is. Az Esterházy Ferenc gróf megbízásából létesítendő kert helyét a Cseke-tó mellett jelölték ki, építése hosszú évtizedeket vett igénybe. A kertbe ültetett növényeket, a fákat külföldről hozatták, másik részüket a telepítés előtt csemete-telepeken nevelték és szállították helyükre.
Az építkezés a bonyolult vízrendszer megtervezésével és megépítésével indult, melynek során kiépültek a bővizű források medencéi és az ezeket összekötő patakmedrek. 1783-ban tették le a nyári rezidencia alapkövét, mely a kert középpontjában áll. Ezen kívül számos kerti építmény kapott itt még helyet, melyeknek többsége még ma is megtalálható. A szentimentális kertstílus összetéveszthetetlen elemei a felépült műromok, a műbarlangok és a szentélyek. Az angolkert legnagyobb, három bejárattal bíró műbarlangja a Pokolnak nevezett építmény. Valamennyi épület a valóságtól való elszakadást, a képzelet szabadon engedésének segítését szolgálta. Ezen létesítmények mind az angolkert romantikus hangulatának kellékei.
Az egykori üvegház a trópusi növények átteleltetését szolgálta, a kert területén egykor különböző madarak keletetésére szolgáló épületek is álltak. A kert területén élő és itt nevelt több száz hattyúról a 19. század második felére a Cseke-tó neve Hattyú-tóra, a kerté pedig Hattyúligetre változott.
A tatai tájkert kiterjedt közege végső méreteit a 19. század első évtizedeire érte el. A kertépítészeti munkálatok Esterházy Miklós gróf elképzelései szerint azonban tovább folytatódhattak. A tatai angolkertet kőkerítés és egyes helyeken vizesárok is övezi. Nem áll összeköttetésben a környező területekkel, mint ahogyan ez más tájkerteknél jellemző volt. Kiszakítva alkotott egy lezárt egységet, a nyugalom és romantika kertjét, melybe a bejárás a mindenkori gróf nagylelkű engedélyéhez volt kötve.