A kőszegi belváros legimpozánsabb utcája. Korábban ezt a közterületet, elhelyezkedése és sajátos „L” alakja miatt mondták „in der obern gaβen”-nak és „in der obern winckhl”-nek (1570), „Fölső uccza”-nak (1614) Herrngasse-nak (1819), Uri uttza-nak (1839). Utóbbi elnevezése a 18. században, elsősorban a Dunántúli Kerületi Tábla Kőszegre telepítése kapcsán (1724) a városba költöző nemesi–főnemesi tulajdonosoknak köszönhető, akik jelentősen átalakították az utcaképet, emeletes épületeket, szinte palotákat építtettek a korábbi szerényebb házak helyére. Az utcát 1896-ban a honfoglalás 1000. évfordulójának helyi megemlékezése kapcsán nevezték el Chernel Kálmánról. Ez utóbbi eseményről a helyben megjelenő szépirodalmi, társadalmi hetilap, a Kőszeg és Vidéke is megemlékezett az Ujévi elmélkedés című glosszában 1897 januárjában, az írás az éppen lezárult esztendő egyik pozitív eredményeként említi a névadást:
„Különben nem volt éppen olyan mostoha irányunkban az utolsó, a lezajlott év sem. Hozott kötő iskolát, milleneumi emléket … országos képviselőt, uj utcaneveket, uj torony órát, műkedvelők körét, uj falut, mind olyan dolgokat, a melyek éppen nem megvetendők, s arról tanuskodnak, hogy az elmult esztendő Kőszegnek nem egészen értéktelen ajándékokkal kedveskedett”.
Az 1950-es években, amikor a kommunista propaganda szellemében szinte minden utcát munkás-, függetlenségi mozgalmi, és szabadságharcos személyek nevére kereszteltek át, egyetlen kivételként a Chernel név maradhatott változatlan. Az indoklásban arra hivatkoztak, hogy a történész közismerten Habsburg ellenes, függetlenségi érzelmű volt, így érdemelte ki ezt a megkülönböztető bánásmódot. Chernel Kálmán kéziratos Visszaemlékezésében kimerítően beszámol gyermekkora helyszínéről és az utcához fűződő emlékeiről.
