Cholnoky László ügyvédnek és családjának egyetlen veszprémi saját otthona a Horgas utcában volt, amit Cholnoky László 1877-ben vásárolt meg egykori kollégája, Endrődi-Kupricz Sándor cs. kir. járásbíró elszegényedett özvegyétől, Endrődi Sándor író édesanyjától, Kovács Szerafintól. Ez a keskeny, meredek, belvárosi utca a város egyik legforgalmasabb útvonala volt a Viadukt megépítése előtt, mert a Pápa felől a heti piacra (a mai Óváros-térre) érkező szekerek az Anna-tér érintésével csak itt tudtak felkaptatni a Gizella-térre. A gyalogos közlekedés sajátos módon a vele párhuzamos szűk Virág (ma Virág Benedek) utcán zajlott, itt jártak az iskolások a irgalmasok Ranolder Intézetébe és a Szent Anna Elemi Iskolába, s innen nyíltak a házak bejáratai is. Az, hogy életveszélyes volt a Horgas utcán gyalogosan járni, nem tartotta vissza a Cholnoky fiúkat, hogy ha a lecketanulás gyönyörei elől meg akartak szökni, kiugráljanak a magasföldszintes ház ablakán egy kicsit „levegőzni”.
A nyolcszobás, kényelmes lakásban végre mindenki megtalálta a maga életterét. A Virág utcai kapun belépve egy négyszögletes udvar és egy óriási papiruszfa fogadta a látogatót. Az öreg famatuzsálem ágairól a Cholnoky fiúk felmászhattak a körbefutó terasz bádogtetejére, kedvenc játszóhelyükre. A bejárattól balra nyílt Cholnoky László ügyvéd két irodája, melynek ablakai a Virág utcára néztek. Az előkelő kliensek a külső irodában, a gubás ügyfelek az udvari terasz padjain várakoztak, amíg meleg volt. Ekkor még jól ment az ügyvédi irodája, csak később adósodott el és vádolták meg csalással, sikkasztással. Cholnoky László, aki ügyvédi hivatása mellett nagyon szerette az irodalmat, gazdag magyar, német és francia nyelvű könyvtárat gyűjtött össze. Egész falat befedő könyvszekrénye a belső irodában volt, ahova Jenő napokra is begubódzott. Ez volt legkedvesebb kincsestára, ahol a fa és rézmetszetes művészeti albumoktól a Magyar Tudományos Akadémia és Természettudományi Társulat kiadványain túl Goethe, Shakespeare és Verne teljes sorozatát is megtalálta. A könyvek mellett itt őrizte apja a Laczkó Dezsőnek is imponáló műgyűjteményét.
A külső iroda mellett, az udvarra néző nagy ablakkal nyílt a család ebédlője. Mivel Cholnoky László a Herendi Porcelángyár ügyésze is volt az étkezőben herendi porcelánnal és ezüsttel terítettek. Cholnoky Lászlóné Zombath Krisztina jó háziasszony volt, de nem szívesen vesződött a konyhával, takarítással. Volt mindig szakácsné, szobalány és német, francia nevelőnő a háznál. Szívesebben olvasott ő is regényeket németül és magyarul.
A ház bejáratával szemben, a Horgas utcára nyílt a szalon, a nappali szoba és a gyerekszoba két-két ablaka. Délutánonként uzsonna-kávéra várta ide barátnőit a ház asszonya, sógornőjét Berky Károlyné Ducit, akivel szívesen dohányoztak, s az alispán feleségét Véghely Dezsőnét, Hankóczy Sándornét és Iklódi Szabó János édesanyját. A gyerekek nem szerették a női pletykákat hallgatni, helyette csintalankodtak az utcán. Viktorral és Véghely alispán fiával vékony drótot húztak ki az utca fölött, hogy az arra haladó keménykalapos urak fényes cilinderét észrevétlenül leverje.
A gyerekszoba és a belső iroda közt volt az úgynevezett sötét szoba, amelyben a háziasszony Zombath Krisztina aludt a három legkisebb gyerekkel (a nyolc közül) Böskével, Lászlóval és Endrével. A konyha, kamra és cselédszoba a ház az udvari bejárattól jobbra húzódott. Cholnoky László anyagi nehézségei miatt 1900 februárjában kényszerült rá, hogy elárverezze kedves családi otthonát, s feleségével végleg fiához, Cholnoky Jenőhöz Budapestre költözött.
Géczi János (szerkesztő): Cholnoky Jenő (1870–1950). Vár ucca tizenhét 1998/2. Veszprém, 1998.
Rybár Olivér: A Cholnoky család története. Veszprém, 2020.
Márkusné Vörös Hajnalka Olivér: Otthonok. SÉD 2020/3.
