Északról a Bakony hegyei, délről a Balaton partja szegélyezi a Séd patak menti dombokra épült várost, melynek kesze-kusza, szűk utcái, hangulatos kis terei, árnyas parkjai és középkori kolostorromjai romantikus hangulatot kölcsönöznek a településnek.
Ha az Óváros tárról a Buhim-völgybe (a Vár keleti lábához) szeretnénk leereszkedni, akkor az Ostromlőpcső grádicsait kell igénybe vennünk. A török kor, majd a völgybe telepített huszárlaktanya emlékét őrzi a lépcső elnevezése.
A volt városi piactér, ma Óváros térről vezet le két lépcsőpár, a Buhim utcába levezető „Sörházlépcső” és a vele közvetlenül átellenben levő ellenpárja, a Horgos utcából felvezető „Francsics-lépcső”. A lépcsőnek nevet adó Sörházban vendéglő és bálterem, a veszprémiek egyik kedvenc mulatóhelye működött sörfőzdével és szikvízüzemmel.
A veszprémi Francsics-lépcső a Horgos utcából vezet fel az egykori Piactérre, a mai Óváros térre. Nevét Francsics Károly borbélymesterről kapta, aki egy időben erre közlekedett munkahelye, a Francsics-ház földszintjén működő borbélyüzlet és szerelmének Horgos utcában lévő lakhelye között.
Középkori malomépület a püspöki palota alatti patak északi oldalán ma romantikus boros-kisvendéglő a veszprémi vár tövében a “Szerelem szigetén”. Az ún. Úrkúti-malom a Séd melletti víznyerő helyről, a Vár keleti lábánál ma is meglévő Úrkútból vízi erő segítségével látta el a veszprémi vár lakosságát az 1760-as évektől közel 150 évig tiszta ivóvízzel. Az elmés emelőszerkezetet Tumler György deszkametsző molnár tervezte és fia a később vízügyi mérnökként dolgozó Tumler Henrik épített meg.
A malom épületében működő Nivegy-völgyi Borok Háza különleges helyi ételekkel várja vendégeit. Házi kosztjának különlegességei a dödölle, csülkös, káposztás bableves. Magyarországon feltehetően itt kínálják a legtöbb, közel húszféle tócsnit: tüzes tócsnit; spenótost és fokhagymást (amit itt Anti-csóknak neveznek); lapotykát, lapcsánkát, cicegét, recsegét, hremzlit, macokot és prószát. Megkóstolhatók hozzájuk a Nivegy-völgyi családi pincészetek borai.
Az egykori klasszicista stílusú káptalani malom itáliai hangulatot idéző épülete kedves színfoltot jelent az egykori Szent Katalin-szeg nevű városrészben. A gabonát szállító kocsikat fogadó tornáca és timpanonnal díszített homlokzata ritka építészeti megoldás.
Az egykori középkori malomépületben 2013-ban az első balatoni újhullámos helyek között nyitott meg a várdomb tövében a Fricska, kultúrkocsma jellegű közösségi térként. Ma a Séd patak partján, a vár lábánál, festői környezetben a lazulni vágyók paradicsoma. A bisztró konyhafőnöke fricskát visz a hagyományos magyar ételekbe. 2017-ben elnyerte Magyarország Leghangulatosabb Terasza címet. 2020-ban Családbarát Hely védjegyet kapták meg.
A veszprémi vár a város szimbóluma, kiemelt fontosságú szakrális hely, a történelmi idők találkozási pontja, egyházi központ, püspöki és érseki székhely, a magyar királynék koronázási helye, a szellemi élet és a művészet fellegvára, a sziklára épült történelem: a veszprémi vár.
Ménkűfogós háznak nevezték a veszprémiek a Kossuth utca 7. szám alatti egyemeletes, bádogtetős épületet, amely arányos, klasszicista formájával az utca egyik legszebb lakóépülete. Ez a ház több jelentős veszprémi tudós s művész kibocsátó fészke volt, többek között Simonyi (Steiner) Zsigmond (Veszprém, 1853.01.01. – Budapest, 1919.11.22.) egyetemi tanár, nyelvtudós, az MTA tagja; Cholnoky Viktor (Veszprém, 1868.12.23. – Budapest, 1912.06.05.) író, újságíró, műfordító és testvére Cholnoky Jenő (Veszprém, 1870.07.23. – Budapest, 1950.07.05.) földrajztudós, író, egyetemi tanár, az MTA tagja.
A Kecskehegyet délről a Toborzó utca határolja, amely az Anna (ma Ranolder) térről délnyugatra visz fel a Belső-Püspökkert északnyugati szögletéhez. Az utca háztulajdonosai az 19. század végéig többségében a veszprémi püspökséghez kötődő személyek vagy alkalmazottak voltak. A püspöki jószágkormányzóság, majd az irgalmasok Ranolder Intézete mellett (ma 11-13. szám) a 19. század közepén Szente Jakab gyógyszerész lakott, akinek felesége Kopácsy Terézia a püspök rokonságához tartozott. Később ebben a házban élt ifj. Cholnoky Ferenc kórházigazgató, Hornig Károly püspök és a kanonokok orvosa. A Cholnoky család nagy családi találkozóinak, összejövetelek színtere volt ez a gyönyörű, tágas udvarú ház, az irgalmas nővérek Ranolder Intézetének kertszomszédjában.
A Jeruzsálemhegy déli lejtőjén, a Kecskehegyen lakott egymással szinte karnyújtásnyi távolságra az orvos nagyapa id. Cholnoky Ferenc és három gyermeke az elsőszülött fiú László, Cholnoky Jenő apja, a tehetséges ügyvéd. Tőle alig pár száz méterre északra lánytestvére Ilona, Berky Károly törvényszéki bíró felesége és tőle délre a fiatalabb öccse Ferenc, a később kórházigazgató, Hornig püspök orvosa. Sajátos táji és építészeti együttes volt ez a háromszögletű területét, amelyet a Toborzó, Bem és Dózsa György utca határol. Nagy szintkülönbség (közel 20 méter) van a terület Dózsa György utcai felső platója és az Anna térre lefutó alsó része között. A völgybe nyúló háromszögében napjainkig megőrződtek a középkori „váralja” szűk utcácskái, ahol az épületek elhelyezkedése nélkülözi a szabályosságot, gyakran csak a belső közökön keresztül közelíthetőek meg a házak. A látszólagos rendezetlenség azonban sajátos, környezetre érzékeny belső logikát mutat. Az épületek helykiválasztását leginkább a környezeti-domborzati adottságok határozták meg. A meredek utcák által közrezárt területen majd minden háznak volt belső kertje, ahol a márga és lősz-talajnak köszönhetően a Jeruzsálemhegyen megszokottnál dúsabban nőtt a növényzet. Öreg tiszafák és cserek éltek itt a gyümölcsfákkal és kisebb veteményesekkel életközösségben. A zárt házsorok mögött egymáshoz kapcsolódó nyitott, átjárható, belső teraszos kertek tették különlegessé ezt a területet.
A Belső-püspökkert kialakítását Padányi Bíró Mártonnak köszönhetjük, aki a 18. század közepén kitartó munkával és nagy ráfordítással pompás kertet hozott létre Veszprém déli részén. A kert egyik sajátossága, hogy szintje – mint ma is látható – az utca vonalánál mélyebben terült el. Az érdeklődő tekintetek elől elzárt kert eredetileg többféle igényt is kielégített. Nem csupán díszkertként, hanem zöldségfélék termesztésére és gyümölcsfák nevelésére is szolgált. Üvegházában egyéb egzotikus fás növények mellett narancs-, citrom- és banánfákat gondoztak. A 20. század elejére lépésről lépésre kinyílt a kert, befogadva az ország első vasbeton színházát és vele a tartalmas szórakozásra vágyó polgári közösséget, majd a kert másik végén az árva gyerekek ellátására és gondozására létrehozott gyermekmenhelyet, a későbbi gyermekkórházat. Területét kiszélesítették fás, ligetes sétánnyal, korcsolyapályával, majd itt kapott helyet az 1950-es években az egyetem campusa.
Északról a Bakony hegyei, délről a Balaton partja szegélyezi a Séd patak menti dombokra épült várost, melynek kesze-kusza, szűk utcái, hangulatos kis terei, árnyas parkjai és középkori kolostorromjai romantikus hangulatot kölcsönöznek a településnek.
A szájhagyomány szerint a város Géza fejedelem, majd fia, I. István király és felesége, Gizella kedvenc tartózkodási helye volt. Püspökséget alapítottak, támogatásukkal épült a Szent Mihály Székesegyház és a veszprémvölgyi apácakolostor – ahol a legenda szerint – az a miseruha készült, amely a magyar királyok koronázási palástja lett. A mindenkori veszprémi püspök kiváltsága lett a magyar királynék koronázási joga – innen ered a „királynék városa” elnevezés.
A település a térség életének motorja: élénk egyházi, szellemi, idegenforgalmi, kulturális és gazdasági központ. Veszprém egyetemváros: a Pannon Egyetem a régió fontos kutató-fejlesztő és tudásközpontja. De a királynék városa a művészet és a fesztiválok városa is: számos országosan ismert és jelentős program forrt össze a város nevével, mint a VeszprémFest, az Utcazene vagy az Auer Fesztivál.
Veszprém kulturális lehetőségek széles tárházát nyújtja a kortárs képzőművészeti, egyházi és helytörténeti gyűjteményeivel, és jelentős turisztikai vonzerőt jelent a Veszprémi Állatkert is. A város kiemelt együttesei, kórusai és táncegyüttesei egész éven át színvonalas programokat kínálnak, de Veszprém sportéletének is számos szereplője van, a legismertebb a Telekom Veszprém kézilabdacsapata, amely a nemzetközi élmezőny és a magyar élsport törhetetlen képviselője.
Veszprém a Bakony és a Balaton találkozásánál összekötő kapocsként húzóereje a régió fejlődésének.
