A templom alaprajzi elrendezésében, tömegében a középkori kolduló szerzetesrendi templomok épen maradt egyedülálló emléke.
Építészeti megjelenésében teljesen egységes, annak ellenére, hogy a nyugati homlokzata elé neogótikus torony épült. Hazai emlékanyagunkban csak Erdélyben ismert a keszthelyi templomban eredetileg létező karzatos szentélyrekesztő.
A templom festményei ugyancsak egyedülálló méretűek, magas művészi színvonaluk okán. A kolduló szerzetesrendi templomoknál szokatlan módon hatalmas, 16 méter magas szentély egész felülete festett volt.
A templom Keszthely legrégibb egyházi épülete; szentélye 1386-ban készült el. Freskói jelenleg hazánk legnagyobb gótikus falfestményei. A szentély egyedülálló ábrázolásai a világi fejek, melyek egyben a templom legépebben fennmaradt képei. Feltehetően a szentek közelében a földi szférát képviselték, az embereket, akiknek lelki gondozása a ferencesek egyik fő feladata.
A templom építtetője Laczkfi II. István itt nyugszik; vörös márvány sírköve a szentély falában látható. Az épület melletti Várkertben Laczkfi lovas szobra látható.
A Festetics-kastély előtt álló Szt. Márton plébániatemplom elbontása után Festetics I. György tette meg ezt a templomot a város plébániájává 1801-ben. A Festetics-család több tagját is itt helyeztek örök nyugalomra.
A mecénás gróf ülőszobra az épületegyüttes előtt található.