Szent Jakab templom

Kőszeg egyik legrégibb és legjelentősebb emlékműve. Az épület egyes részei a 14. századból származnak, a 15. század elején a város akkori urai, a Garaiak átépítették. A 16. század közepétől, amikor a reformáció elérte Kőszeget, a templomot a protestáns hívek használták egészen 1671-ig, amikor a katolikus reformáció során a templomot visszafoglalták az evangélikus gyülekezettől. A barokk jellegű homlokzat a 19. század elején nyerte ma is látható arculatát, a homlokzati fülkét Szent Jakab, a spanyolok nemzeti szentjének, a zarándokok védőszentjének szobra díszíti.
Az évszázadok során a templom több híresség számára szolgált temetkezési helyül, a Kőszeget védő Jurisics Miklós várkapitány 1538-ban márvány emléktáblát készíttetett pestisben elhunyt fia és lánya számára, mely emléktábla ma is látható. Az újabb kutatások szerint Jurisics maga is a templomban nyugszik. A „kőszegi hős” horvát főnemesi családból származott, 1524-től a bécsi felsőház tagjaként politikai és diplomáciai feladatokat teljesített a császár megbízásából. 1532-ben Szulejmán szultán százezres seregét Bécs ellen vezette, Jurisics a kőszegi várban teljesített szolgálatot kapitányi minőségben. Mindössze 700 fegyveres állt a rendelkezésére, a végsőkig tartotta a várat, végül az ellenséggel kiegyezve a török sereg elvonult. Hősiességéért jutalomból a császár kőszegi előnévvel bárói rangra emelte, néhány évvel később neki adományozta Kőszeg városát.
Szintén a templomban nyugszik a murányi Vénuszként emlegetett 17. századi Széchy Mária, Wesselényi Ferenc nádor özvegye. Regényes szerelmi történetük több híres szépirodalmi alkotót is megihletett.
Széchy Mária 66 éves korában 1676. október 14-én. Első éjszakáját a Strucc vendégfogadóban töltötte. Kényszerből költözött a városba, hiszen néhány évvel korábban lelepleződött a Wesselényi-féle összeesküvés, melyben, a nádor özvegyeként, ő is érintett volt. Amikor 1669-ben, özvegyen, adósságoktól terhelten, rossz lelkiállapotban megtudta, hogy az összeesküvés lelepleződött, kegyelmet kért, de beismerő vallomása ellenére I. Lipót császár utasítására 1671-ben fogságba vetették, és a következő öt évben nem mozoghatott szabadon. Már bécsi fogva tartásakor kérelmezte az uralkodótól, hogy hazatérhessen Magyarországra, így került Kőszegre. A katolikus anyakönyv bejegyzése szerint Széchy Mária 1679. július 18-án halt meg, holttestét, némi vita után a Szent Jakab-templomban helyezték végső nyugalomra.