A Veszprémvölgyben, mai Betekints-völgyben, a középkori város nyugati szélén állt Magyarország első, Szűz Mária tiszteletére szentelt apácazárdája és nőnevelő intézete, egyben műhímző műhelyével a magyar kézművesipar legősibb otthona, a veszprémvölgyi görög apácák monostora.
A veszprémvölgyi monostor István királynak 1018 körüli görög nyelvű alapítólevelét Kálmán király 1109-ben kelt átíróleveléből ismerjük. Ma ez a Magyar Országos Levéltár legrégebbi eredeti dokumentuma. Szövegében számos magyar nyelvű szórványemlék fordul elő, melyek azért jelentősek, mert latinul és görögül rögzítették a magyar és szláv eredetű szavakat. Leginkább helynevek fordulnak elő magyarul (Veszprém, Kenese), de a szövegben megtalálható a király és a Duna szó is.
Az eredeti lakókat 1240 táján – IV. Béla király kérelmére – ciszterci apácák váltották fel. A számos birtokadomány és kiváltság birtokában lévő apácák a török hódoltság koráig folyamatosan éltek monostorukban. 1543 körül levéltárukkal és kincstárukkal együtt a török elől a nyugat-magyarországi Körmendre menekültek, s ott még mintegy 80 éven át működtek.. A romokat a hozzátartozó birtokokkal együtt 1627-ben II. Ferdinánd király a győri jezsuitáknak adományozta, akik azt rendjük 1773. évi feloszlatásáig folyamatosan birtokolták.. 18. századi jegyzőkönyvek szerint a templom soha nem volt felszentelve, és istentiszteletet sem tartottak benne. 1777-ben megszenteltek ugyan egy harangot a templomban, de az sosem kondult meg a hívek összehívására, és rá egy évre már a templom lebontásából származó anyagok felhasználásáról rendelkezett a helytartótanács. Az 1770-es évek végén a templomot részben vissza is bontották, tetőanyagát, padlóburkolatát, ajtóit, ablakait a vörösberényi és padragi templomokba építették be. Így tető nélkül puszta falakkal állt a templom az 1960-as évekig, amikor a város és az Országos Műemléki Felügyelőség a további pusztulás végett befedette. Az 1990-es évek végéig a megyei múzeum kőtárát őrizték benne.
Az 1938-as Szent István emlékév alkalmából Rhé Gyula veszprémi múzeumigazgató kisebb ásatást végzett a helyszínen. Az ekkor előkerült romok – egy nagy udvart környező épületrészek – feltehetően a cisztercita nővérek 14. század végi építkezéseihez köthetők. Konzerválták az előkerült épületmaradványokat, ám a rendszeres karbantartás hiányában a falak szétfagytak és pusztulásnak indultak..
2009-ben Veszprém Megyei Város Önkormányzata húsz évre vagyonkezelésbe vette a templomot és az egykori veszprémvölgyi apácakolostor romjait, majd uniós támogatással megújította a területet. A templom 2011-től látogatható és ökomenikus zarándokhely.
