Ugyan Olának a 18. század közepe óta van kápolnája (Szent Anna kápolna), nagytemplom avatására mégis 1927-ig várni kellett az ottani lakosoknak. Az építkezés 1925-ben kezdődött Mindszenty (születési nevén: Pehm) József kezdeményezésére.
Ugyan nem ismeretes az építés pontos dátuma, annyi azonban bizonyos, hogy az andráshidai templom egyike a város legrégebbi épített örökségeinek.
A II. világháborút követő időszak nem arról volt nevezetes, hogy előtérbe helyezte volna a vallást, ennek megfelelően nem is épült új templom Zalaegerszegen – bár lett volna rá igény, főleg a formálódó, épülő kertvárosi városrészben, amely az 1980-as években már 15 ezer lakossal bírt. Az első elképzeléseket követően majd’ negyed évszázadnak kellett eltelnie, hogy megépülhessen a városrész modern temploma, melyet Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletére és Mindszenty József emlékére szenteltek fel 2004 novemberében.
Az egykori klasszicista stílusú káptalani malom itáliai hangulatot idéző épülete kedves színfoltot jelent az egykori Szent Katalin-szeg nevű városrészben. A gabonát szállító kocsikat fogadó tornáca és timpanonnal díszített homlokzata ritka építészeti megoldás. Az egykori középkori malomépületben 2013-ban az első balatoni újhullámos helyek között nyitott meg a várdomb tövében a Fricska, kultúrkocsma jellegű közösségi térként. Ma a Séd patak partján, a vár lábánál, festői környezetben a lazulni vágyók paradicsoma. A bisztró konyhafőnöke fricskát visz a hagyományos magyar ételekbe. 2017-ben elnyerte Magyarország Leghangulatosabb Terasza címet. 2020-ban Családbarát Hely védjegyet kapták meg.
A veszprémi vár a város szimbóluma, kiemelt fontosságú szakrális hely, a történelmi idők találkozási pontja, egyházi központ, püspöki és érseki székhely, a magyar királynék koronázási helye, a szellemi élet és a művészet fellegvára, a sziklára épült történelem: a veszprémi vár.
Ménkűfogós háznak nevezték a veszprémiek a Kossuth utca 7. szám alatti egyemeletes, bádogtetős épületet, amely arányos, klasszicista formájával az utca egyik legszebb lakóépülete. Ez a ház több jelentős veszprémi tudós s művész kibocsátó fészke volt, többek között Simonyi (Steiner) Zsigmond (Veszprém, 1853.01.01. - Budapest, 1919.11.22.) egyetemi tanár, nyelvtudós, az MTA tagja; Cholnoky Viktor (Veszprém, 1868.12.23. - Budapest, 1912.06.05.) író, újságíró, műfordító és testvére Cholnoky Jenő (Veszprém, 1870.07.23. - Budapest, 1950.07.05.) földrajztudós, író, egyetemi tanár, az MTA tagja.
A fehér alapon kék, zöld mintás, írókával díszített tatai kerámia stílusa nem kapcsolódik más fazekas-központ stílusához, az országban egyedülálló.
A Kecskehegyet délről a Toborzó utca határolja, amely az Anna (ma Ranolder) térről délnyugatra visz fel a Belső-Püspökkert északnyugati szögletéhez. Az utca háztulajdonosai az 19. század végéig többségében a veszprémi püspökséghez kötődő személyek vagy alkalmazottak voltak. A püspöki jószágkormányzóság, majd az irgalmasok Ranolder Intézete mellett (ma 11-13. szám) a 19. század közepén Szente Jakab gyógyszerész lakott, akinek felesége Kopácsy Terézia a püspök rokonságához tartozott. Később ebben a házban élt ifj. Cholnoky Ferenc kórházigazgató, Hornig Károly püspök és a kanonokok orvosa. A Cholnoky család nagy családi találkozóinak, összejövetelek színtere volt ez a gyönyörű, tágas udvarú ház, az irgalmas nővérek Ranolder Intézetének kertszomszédjában.
Zsigmond és Mátyás királyaink várpalotája, majd az Esterházy grófi család többfunkciós épületkomplexuma 1954-től ad otthont a tatai Kuny Domokos Múzeumnak.
A Jeruzsálemhegy déli lejtőjén, a Kecskehegyen lakott egymással szinte karnyújtásnyi távolságra az orvos nagyapa id. Cholnoky Ferenc és három gyermeke az elsőszülött fiú László, Cholnoky Jenő apja, a tehetséges ügyvéd. Tőle alig pár száz méterre északra lánytestvére Ilona, Berky Károly törvényszéki bíró felesége és tőle délre a fiatalabb öccse Ferenc, a később kórházigazgató, Hornig püspök orvosa. Sajátos táji és építészeti együttes volt ez a háromszögletű területét, amelyet a Toborzó, Bem és Dózsa György utca határol. Nagy szintkülönbség (közel 20 méter) van a terület Dózsa György utcai felső platója és az Anna térre lefutó alsó része között. A völgybe nyúló háromszögében napjainkig megőrződtek a középkori „váralja” szűk utcácskái, ahol az épületek elhelyezkedése nélkülözi a szabályosságot, gyakran csak a belső közökön keresztül közelíthetőek meg a házak. A látszólagos rendezetlenség azonban sajátos, környezetre érzékeny belső logikát mutat. Az épületek helykiválasztását leginkább a környezeti-domborzati adottságok határozták meg. A meredek utcák által közrezárt területen majd minden háznak volt belső kertje, ahol a márga és lősz-talajnak köszönhetően a Jeruzsálemhegyen megszokottnál dúsabban nőtt a növényzet. Öreg tiszafák és cserek éltek itt a gyümölcsfákkal és kisebb veteményesekkel életközösségben. A zárt házsorok mögött egymáshoz kapcsolódó nyitott, átjárható, belső teraszos kertek tették különlegessé ezt a területet.
