
Piarista rendház
A 18. században Tatára érkező piarista szerzetesek rendháza több szakaszban épült fel, fennállása alatt szinte kizárólag oktatás folyt falai között.

A 18. században Tatára érkező piarista szerzetesek rendháza több szakaszban épült fel, fennállása alatt szinte kizárólag oktatás folyt falai között.

Kevés olyan festői szép sziklavidék és a kertegyüttese van hazánkban, mint a Séd völgye Veszprémben. A patak 60–80 méter mély völgyet vágott a dolomit fennsíkba, s szeszélyes kanyarulatokkal keresi a kitörési pontot. Festői kanyarulatába, mintegy öblébe nyúlik bele délről északra a veszprémi Várhegy és folytatása, a Szent Benedek-hegy. A Várhegynél alkalmasabb helyet megerősített középkori város építésére nem lehetett volna találni. Ide épült tehát Veszprém vára s körülötte – először csak mély völgyében, majd a fennsíkot is meghódítva – a település.

Schweiger Antal nevéhez a fajanszművészeten túl tatai működése során számos köztéri szobor is kötődik, melyek a mai napig meghatározó részei a városképnek.

Különleges épület vonja magára a figyelmet a Gébárti-tó szomszédságában. Első pillantásra kicsinek tűnik, ám ahogy belépünk az ajtaján, világossá válik: a szemünk igencsak megcsalt bennünket, hiszen egy tágas közösségi szoba és más helyiségek növelik a térérzetet. Az udvarról nyílnak további alkotóműhelyek, a faműves-, a szálasanyag-feldolgozó-, a fazekas- és a hagyományőrző kovácsműhely.

A Göcseji Falumúzeum, az ország első szabadtéri néprajzi múzeuma a várost átszelő Zala folyó holtága és egy régi vízimalom körül kapott helyet. A gyűjteményt számos zalai településről szállították a helyszínre, és a skanzen területén egy 19. századi göcseji települést rekonstruáltak, ahol a látogatók a térség mindennapi használati tárgyaival is megismerkedhetnek.

Természet és épített környezet békés együttesének, harmóniájának lehetünk szemtanúi, amennyiben arra vállalkozunk, hogy bejárjuk – akár gyalog, akár biciklivel – a Horhosok útja elnevezésű túraútvonalak bármelyikét: utunk gyönyörű környezetben, dombhátakon, szőlőskertek mentén, erdős horhosokon keresztül vezet.

A zalaegerszegi Keresztury Ház sajátos átmenetet képez a múzeum és az alkotóház között. Aki Keresztury Dezső élete, munkássága iránt érdeklődik, ugyanúgy számos információt talál, mint aki a magyar és a világirodalom rejtélyeibe szeretne belemerülni. Jelenleg 7.910 könyv, több folyóirat, diafilm és videofelvétel őrzi a neves irodalmár, akadémikus emlékét, aki értékes bútorai egy részét is a városnak adományozta.

Hívták már szállásháznak, stabális háznak, vármegyeházának, mégis az eredeti funkcióját magába ölelő nevével hódít ez a hangulatában megkapó épület, melyet a Széchenyi tér 5. szám alatt találunk. Furcsa fintora a sorsnak, hogy a Kvártélyház, noha a katonaság tisztjei számára építették 1765-ben, szinte sohasem szolgált katonai célokat, hosszú évekre a vármegye tisztviselői vették birtokukba. Napjainkban különböző hivatalok és irodák találtak otthonra a többször renovált épületben mely 1928-ban Kotsis Iván tervei alapján neobarokk homlokzatot és egy új emeletet kapott.

Olajkútfúró tornyok között harmincezer négyzetméter területen barangolhatunk, hogy a magyar szénhidrogénipar történetét megismerjük. Az 1969-ben alapított Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum hazánk második legnagyobb technikai-műszaki múzeuma, mely egyben Európa második legjelentősebb olajipari múzeuma is. A múzeum a Göcseji Falumúzeum közvetlen szomszédságában található, egy belépőjeggyel látogatható a két intézmény.

Több helyütt is úgy írnak a zalaegerszegi pályaudvar épületéről, mint hazánk alighanem egyetlen neoromán stílusú állomásáról, mely a korábbi, szerényebb indóház helyett épült. Az impozáns, szabályos vonalvezetésű állomás 1927 óta áll a városi közlekedés szolgálatában; az épületben megnyílt vasúti restit még az úri közönség is szívesen felkereste az 1930-as években.