Ambrózy-ház az egyik legrégibb, középkori eredetű belvárosi lakóépület, feltehetően több ház egyesítése eredményeként készült a 16. században, sgraffitós díszítése is ebből az időből származik. Az 1710-es tűzvész utáni években, amikor a városháza használhatatlan volt, itt ülésezett a városi tanács. Nevét Ambrózy Sámuel evangélikus kereskedőről és szenátorról kapta, a 18. század közepétől évtizedekig a Mecséry család birtokolta a házat.
A rendház barokk stílusban épült 1677-80-ban Pietro Orsolini iáliai mester tervei alapján. A Dunántúl leghíresebb gimnáziumának és a hozzá tartozó kollégiumnak adott otthont. A jezsuita, majd ennek feloszlatása után a piarista, illetve az államosításig a bencés rend felügyelete alatt folyt a tanítás.
Egyemeletes, barokk stílusú lakóház, 1700 körül épült, mint környezetében a legtöbb, Kőszeg arculatát ma is meghatározó épület. A város kiemelt, központi területén helyezkedik el, az északi és déli városrészt összekötő út mentén, a Szent Jakab és Szent Imre templomokkal, illetve a rendházzal szemben, kb. száz méter távolságra a városházától.
A Bálház épületegyüttesének teljes kiépítésére 1795-benkerült sor barokk stílusban. Ekkor alakították tánc- és színházteremmé, illetve vendéglátóhellyé. A város kulturális életének jelentős része itt zajlott, zenei, színházi, majd a 20. században mozielőadásokat tartottak itt. Leghíresebb előadója Liszt Ferenc volt, aki 1846 szeptemberében koncertezett a Bálházban.
A kút 1766-ban készült egy korábbi kút helyén copf stílusban, 1818-24 között klasszicista stílusban építették át. A Hangzó Városkút az iASK Collegium Sonorum zenei műhelyében kifejlesztett „Hangzó Város” kreatív kisvárosi zenei fejlesztő program első megvalósuló műtárgya: egy mechanikus zenegép a város történelmi főterén.
A veszprémvölgyi görög apácák kolostorának romja Veszprém legrégebbi ismert épületegyüttese. A kolostort, Magyarország egyik legkorábbi női zárdáját az első ezredforduló táján (1018-ban) Szent István alapította fia, Szent Imre királyfi bizánci felesége kíséretében érkező bazilissza (görög ortodox) apácák számára. A hagyomány szerint itt készült az a miseruha 1031-ben, amelyet később a magyar koronázási palásttá alakítottak át és a legutolsó koronázásig folyamatosan használtak.
A fehér alapon kék, zöld mintás, írókával díszített tatai kerámia stílusa nem kapcsolódik más fazekas-központ stílusához, az országban egyedülálló.
Zsigmond és Mátyás királyaink várpalotája, majd az Esterházy grófi család többfunkciós épületkomplexuma 1954-től ad otthont a tatai Kuny Domokos Múzeumnak.
Városunk szülötte Goldmark Károly zeneszerző (1830–1915), aki kora gyermekéveit itt töltötte.
