A veszprémi várkúton olvasható felirat szerint: “Ez az a város, ahol hajdan a Magyar nemzeti művelődés legdúsabb forrásai fakadtak”. És ez a mottó a nyelvészek világára is igaz: az elmúlt századok során számos nyelvész élt itt vagy kötődött a városhoz. Tevékenységük és életük helyszíneit járja be a tervezett séta.
Dél-zalai Takarékpénztár székháza – Bazárépület, a Fő út 8. – Zrínyi utca 35. számú eklektikus stílusú épülete.
A Török, ma Márkus-lépcső névre keresztelt grádics az Anna (Ranolder) térről a Sziklay János utcát érintő felvezető, az úgynevezett "Töröklépcső", a Vár egykori "Öregkapujá"-hoz. Építése összefügg a középkori Piacdomb (ma Óváros tér) kialakulásával. Annak pereme mintegy meredek domboldal ereszkedett le a mai Jókai utca vonalát évszázadokkal ezelőtt képezett "Hosszúvölgy"-be, a középkori Veszprém vízgyűjtőjébe, mely a Séd felé lejtett. A török korban még megvolt a mély árok. A Tűztorony előtt húzódott, összekötve félkörívesen a Buhim mélységét a Jókai utcával.
Fejtő Ferenc történész, író,, újságíró, kritikus hagyatékát bemutató emlékház a Zsidó Hitközség épületében.
A szabaduló szoba játék kerettörténetének helyszíne a Festetics kastély, időpontja a második világháború utolsó napjai, hetei.
Ménkűfogós háznak nevezték a veszprémiek a Kossuth utca 7. szám alatti egyemeletes, bádogtetős épületet, amely arányos, klasszicista formájával az utca egyik legszebb lakóépülete. Ez a ház több jelentős veszprémi tudós s művész kibocsátó fészke volt, többek között Simonyi (Steiner) Zsigmond (Veszprém, 1853.01.01. - Budapest, 1919.11.22.) egyetemi tanár, nyelvtudós, az MTA tagja; Cholnoky Viktor (Veszprém, 1868.12.23. - Budapest, 1912.06.05.) író, újságíró, műfordító és testvére Cholnoky Jenő (Veszprém, 1870.07.23. - Budapest, 1950.07.05.) földrajztudós, író, egyetemi tanár, az MTA tagja.
A Kecskehegyet délről a Toborzó utca határolja, amely az Anna (ma Ranolder) térről délnyugatra visz fel a Belső-Püspökkert északnyugati szögletéhez. Az utca háztulajdonosai az 19. század végéig többségében a veszprémi püspökséghez kötődő személyek vagy alkalmazottak voltak. A püspöki jószágkormányzóság, majd az irgalmasok Ranolder Intézete mellett (ma 11-13. szám) a 19. század közepén Szente Jakab gyógyszerész lakott, akinek felesége Kopácsy Terézia a püspök rokonságához tartozott. Később ebben a házban élt ifj. Cholnoky Ferenc kórházigazgató, Hornig Károly püspök és a kanonokok orvosa. A Cholnoky család nagy családi találkozóinak, összejövetelek színtere volt ez a gyönyörű, tágas udvarú ház, az irgalmas nővérek Ranolder Intézetének kertszomszédjában.
A Jeruzsálemhegy déli lejtőjén, a Kecskehegyen lakott egymással szinte karnyújtásnyi távolságra az orvos nagyapa id. Cholnoky Ferenc és három gyermeke az elsőszülött fiú László, Cholnoky Jenő apja, a tehetséges ügyvéd. Tőle alig pár száz méterre északra lánytestvére Ilona, Berky Károly törvényszéki bíró felesége és tőle délre a fiatalabb öccse Ferenc, a később kórházigazgató, Hornig püspök orvosa. Sajátos táji és építészeti együttes volt ez a háromszögletű területét, amelyet a Toborzó, Bem és Dózsa György utca határol. Nagy szintkülönbség (közel 20 méter) van a terület Dózsa György utcai felső platója és az Anna térre lefutó alsó része között. A völgybe nyúló háromszögében napjainkig megőrződtek a középkori „váralja” szűk utcácskái, ahol az épületek elhelyezkedése nélkülözi a szabályosságot, gyakran csak a belső közökön keresztül közelíthetőek meg a házak. A látszólagos rendezetlenség azonban sajátos, környezetre érzékeny belső logikát mutat. Az épületek helykiválasztását leginkább a környezeti-domborzati adottságok határozták meg. A meredek utcák által közrezárt területen majd minden háznak volt belső kertje, ahol a márga és lősz-talajnak köszönhetően a Jeruzsálemhegyen megszokottnál dúsabban nőtt a növényzet. Öreg tiszafák és cserek éltek itt a gyümölcsfákkal és kisebb veteményesekkel életközösségben. A zárt házsorok mögött egymáshoz kapcsolódó nyitott, átjárható, belső teraszos kertek tették különlegessé ezt a területet.
Botfa nevét a megsárgult dokumentumok 1386 óta őrzik (akkor még „Bathfalwa” alakban írták), a középkorban a csatári apátság birtokának számított. A botfai uradalom birtokosa hosszú évszázadokon át az Erdődy család volt, ők építették 1750 táján a kastélyt, igaz akkoriban még csak földszintes barokk stílusú épületet képzeltek el – körülötte alakították ki korabeli angol minta alapján a mai kastélypark alapjául szolgáló ligetet („Ánglis”).
A veszprémi kavicsfogú álteknős nyomában kialakított tanösvény állomásain megismerkedhetünk Veszprém nevezetes ősállatának, a Laczkó Dezső által itt talált Placochelys placodonta történetével, az egykori kőbányával és a környék egyedülálló geológiai és természeti szépségeivel.
